Az alábbi tanulmány Varga Piroska Kultúrgyárak. Felhagyott ipari épületek mint kulturális színterek című DLA értekezésének részét képezi. Az értekezés alaptézise, hogy a lepusztult és elhagyatott gyárépületek és területek problémáját építészeti, gazdasági, szociológiai, város- és területfejlesztési kérdések mellett kulturális örökségvédelmi és fenntarthatósági szempontok alapján is érdemes átgondolni. Ezek a rehabilitációra váró gyártelepek gyakran a mai városközpontokban, a közlekedés, a panoráma és a városi élet szempontjából egyaránt hasznos és fontos városrészekben helyezkednek el, hasznosításuk ezért (is) kitüntetett jelentőségű.

A disszertáció foglalkozik az ipari örökség definiálásával, az európai és hazai ipari örökségvédelem helyzetével, majd bemutatja a kulturális fejlesztések jelentőségét és típusait az ipari revitalizációs projektekben. Végül kitér az alkalmazott építészeti megoldásokra, s ezek keretében foglalkozik a funkcióváltáshoz szükséges téralakítási módokkal és azok következményeivel. A következőkben e fejezet átdolgozott változata olvasható. A szöveg sorra veszi a pécsi, ózdi és rudabányai helyszínek kapcsolódását a településhez, majd a külső és a belső terek újraszervezésének módjaival foglalkozik. Végül bemutatja, hogyan, milyen új funkciók jelennek meg a régi struktúrában.

IPARI TERÜLETEK ÉS ÉPÜLETEGYÜTTESEK REHABILITÁCIÓJA
A funkcióváltás téralkotási következményei

SZERZŐ: Varga Piroska
TÉMAVEZETŐ: Karácsony Tamás DLA, Vasáros Zsolt DLA